Halálfélelem

Mikor hősünk rájött, hogy képes harcolni, kiállni magáért, a félelmek teljesen más értelmet kaptak. Könnyű dühvel és agresszióval leplezni a félelmeket, könnyű úgy bátornak lenni, hogy tudod, hogy van reggel, hogy lesz holnap. Mi van, ha viszont nincs?! Belement olyan dolgokba, amikből tudta, hogy kijön, de mi van a véglegesekkel? Mi van akkor, ha nincs tovább? Nem tudta, hogy készen áll-e még erre. Volt egy álma. Egy vonaton utazott, az úton egy teherautó állt, egy kamion. A vonat lefékezett, megállt és épp, hogy csak nem szaladt bele a kocsiba. Hozzáért és picit megtolta, de nem törtek össze, viszont jött a következő vonat. Az anyag egyre torlódott, hősünk ordított hátra, ordított a kezelőnek, hogy állj meg te állat, ha tovább nyomod, a teherautó feldől és rám esik. A kocsi tényleg megmozdult, felemelkedtek a kerekei és nagyon labilissá vált, kitöréshez közelivé. Hátra már nem mehetett, nem volt visszaút. A vasúti kocsik egyre csak torlódtak, beszorítva hátúlról, előlről pedig ott volt a ledőlni készülő teherautó. A tér egyre kisebb lett, egyre folytogatóbb. Elfogta a halálfélelem.

Volt egy másik álma is, ugyanazon éjjelen. Egy kutató telepen játszódott. Nagyon nyomasztó volt az egész. A mélyben volt, föld alatt, vagy talán még víz alatt is. Voltak csatornák is benne. Beszéltek benne franciául is. Volt egy nagy szörny, amit el kellett pusztítani, mert az emberiség létét fenyegette. Az érdekes az volt, hogy ezért még nagyobb szörnyeket teremtettek, amiket utána állítólag könnyebb volt elpusztítani. A fiú volt, aki lement a mélybe, hogy ezt megtegye. Vízben gázolt és rádión tartotta a kapcsolatot az egyik kutató nővel, aki látta a számítógépen, hogy amaz mit csinál és hol tart. Érdekes volt. Mintha az egész a Doom játékból jött volna elő. Szörnyeket ölt, majd egy olyan helyre jutott, ahonnan érezte, hogy már nincs kiút, a víz elöntött mindent, szörnyek jöttek mentek és arra vártak, hogy legyengüljön, de ő még mindig csak küzdött és ment előre, menekülve a halál elől. Egyszerűen valami belül nem engedte, hogy feladja, lehetett az élethez való túlzott ragaszkodás, a vélelem vagy csak kitartás, ami a küzdelemre sarkalta. Nem érezte viszont, hogy már lenne esélye.


Suati szerint: "Állj a kamion alá és hagyd, hogy megtörténjen!"