2008. április 25., péntek

Amikor hazaérsz

Ott ült a földön, nézelődött, unatkozott. Nem figyeltek rá, most sem. Úgy érezte, sosem figyelt rá igazán senki, amikor meg igen, úgy volt vele, hogy bár ne tették volna. A többiek szemlátomást jól szórakoztak. A pincér kihozta a teát végre, majd letette a szeparé közepén lévő kis asztalra. Ő most sem rendelt semmit, otthon egy itteni tea áráért két ebédet is vehetne. Furcsa volt neki, hogy átszokjon az itteni árakra, hogy ne állandóan a messzi múlthoz hasonlítsa azokat. A lelkében még mindig ugyanaz a kisfiú volt, aki régen. Akinek alig volt pénze, amikor pedig volt, azt is félretette, hogy valami nagyobb dolgot vehessen. Most ott ült ezek között az emberek között, és nem tudta hova tenni őket. Mikor először találkozott velük, a lelke mélyéről egy iszonyatos düh, féltékenység tört fel irántuk. A lazaságuk, a felhőtlen boldogságuk, a múltuk, a gyerekkoruk volt, amire vágyott. A szenvedések nélküli életük. Legalábbis azt hitte, hogy ilyenek. Az idő múlásával rájött, hogy ez is csak egy állomás az életében, amit ha megtanul kezelni tovább léphet. Viszont szeretett volna a társaság része lenni. Beszélgetni velük, nevetni, szórakozni. Mintha nem lenne holnap, nem lenne szenvedés, nem lenne felelősség. Egész életében olyan felelősséget cipelt a vállan, ami három felnőttnek is sok lenne, nem hogy egy gyereknek. Ott ült most is és arra várt, hogy végre a többiek figyeljenek rá kicsit, hogy tudjon ő is beszélgetni, hogy végre törődjenek vele, hogy őt is szeressék, hogy érezze a csoport része ő is. Látta, ahogy egyikük lassan a teáscsészéért nyúl majd áldozatként, picit a tálca sarkában lévő sárkánybéka teaistenségre önt. Hallgatta az egyik lány szövegét, olyan dolgokról beszéltek, amik őt egyáltalán nem érdekelték. Csak a figyelmükre vágyott. Nézte a többieket, a négy lányt, a fiúkat, ahogy nevetnek. Ő is közéjük akart tartozni és velük nevetni. Kétségbe volt esve és elege volt, majd hirtelen valami történt. Először életében emberek között. Életében először visszavette másoktól a figyelmét. Nézte a saját lábát, nézte a kezét, érezte, hogy ott van a testében, érezte, hogy megy el a figyelme arra, hogy mások odaadására vár. Befelé fordította a figyelmét hát, becsukta a szemét, hallgatta a háttérben szóló zenét, a meditációs zene lassú nyugodt hangzását, majd több mint húsz év után először végre önmagará figyelt. Picit így volt. Élvezte. Kinyitotta a szemét és fura dolgot látott. Az egyik férfi - Vidva, a bölcs, mint később megtudta ez a neve - őt nézte. Észrevette, hogy mit csinált. Látta Vidva szemében a felismerést. Látta, hogy tudja mi van benne. Ami még fontosabb volt, tudta, hogy tud segíteni. Hát így kezdődött. Ő vezette el a sakálhoz, aki elindította a férfivá válás utján. Amikor a tanítvány készen áll, mindig akad mester...

2008. április 4., péntek

A Humor lépésenként

Bevezető

Itt szeretném összegyűjteni az ötleteimet, hogy hogyan tudják az emberek fejleszteni a humorérzéküket. Szerintem ez egy alapvető emberi tulajdonság és bárki képes javítani rajta, fejleszteni. Nem lesz mindenkiből humorista, de mindenki tud valamin nevetni. Szívesen várom erre a megjegyzéseket, észrevételeket, ötleteket.

Kreatív képzelet


Figyeld meg a körülötted lévő tárgyakat, egy asztalt, egy kanalat, egy lámpát. Nyilvánvaló, hogy ezeknek mi a rendeltetése, de próbálj meg rájönni, hogy mire lehetne még őket használni ezeken kivül. Csak gondolkozz és elmélkedj róla. Vajon mi az, amire még használhatod őket, minnél hülyébb, meglepőbb és oda nem illő dolgok jutnak eszedbe, annál jobb. Csak figyelj és kapcsold össze az összekapcsolhatatlanokat. Eközben egy kis betekintést is nyerhetsz a tudatalattidba. Valószínű, hogy olyan dolgokat fogsz találni, amik ott vannak elrejtve és azok egy része így felszínre kerülhet.

A meglepetés

A humor meglepő. Az agyunk állandóan számolja, hogy mi történhet a következő pillanatban. A humorhoz kiszámíthatlanság, ehhez pedig intelligencia kell. Ezért kell először a képzelet, hogy tágítsuk a tudatunkat, a látószögünket. Minnél több dolgot láttunk, minnél több dolgot tapasztaltunk, minnél többet gyakoroljuk, annál jobban fog menni.

A hármasok

Két dolgot összekapcsolni, megtalálni bennük a közöst nem akkora kunszt, a legtöbb ember képes rá és ilyenkor kúrva viccesnek hiszik magukat, de általában csak arogánsra és bántóra sikeredik a vicc, ha más ellen irányul vagy más esetben nem éri el a kivánt hatást. Három, amiben a harmadik rejtett, vagy teljesen oda nem illő, de valamiért mégis pont odavaló dologhoz viszont már sokkal nagyobb intelligencia és előkészítés kell. Figyeljétek meg, hogy ha van egy felsorolós vicc, általában három elem van benne, kettő az előkészítés, ami elviszi az elmét egy irányba és a harmadik a meglepetés.

A státusz

A másikat ki lehet gúnyolni, ki lehet nevetni, de a humor akkor az igazi, ha mindenki nevet rajta. Akkora igazság és őszinteség van benne, hogy senki sem tagadhatja és még az is kénytelen nevetni rajta, akit érint. A státusz a humor egy nagyon fontos része. Általában a humor tárgya, akin nevetünk, alacsonyabb státuszú. Kevésbé intelligens, ügyetlen, állandóan hülye helyzetekbe kerül, vagy túl tökéletes és néha hibázik, de akkor nagyot. Természetesen akkor az igazi, ha mindenki tud magán nevetni és nem veszi annyira komolyan magát, aki máshogy tesz, az megakasztja a humor lehetőségét és ellenszenvet, dühöt szül. Csak lazán. Ez csak egy játék. Jobb az olyan emberekkel kicsit finomabban, akik nem értik, de természetesen őket sem kell kihagyni a jóból.

Bátorság

Érezni kell, meddig lehet elmenni és mi a vicces és mi a sértő. Általában a legviccesebb valahol a kettő határán van, ráadásul egy nagyon érzékeny témában. Apróságokról mindenki képes viccet kovácsolni, de ahhoz, hogy kockáztassuk a másik sértődöttségét, főleg, ha az egy idegen és veszélyes lehet, már bátorság kell. Egyszer egy ember azt mondta nekem, mikor még nagyon érzékeny voltam, hogy okés, megpróbálhatom, de számomra ez még olyan lesz mint orosz rulettezni, hiszen annyi sok törésem van, hogy ha a másik visszareagál valószínű, hogy egy nagyon érzékeny pontot fog megérinteni. Szóval többek között ezért kell hozzá bátorság és mellé hatalmas figyelem a másikra és kevesebb merevség magunk felé. Ez csak játék!

Düh, agresszió, kegyetlenség, szarkazmus, irónia

A humor egy bizonyos formájában szolgálhatja az agresszió levezetését is, ott, ahol a tényleges agresszív viselkedés (mint a legtöbb szociális környezetben) nem megfelelő. Ezekben a helyzetekben a humor szolgálhat fegyverül a feszültség enyhítésére. A humor kegyetlen. Ez így van, mindig van egy irány, ahova a gúny, a szarkazmus az irónia tart. A sértődöttség nem jó válasz erre. Az energiát a legjobb visszafolyatni, humorra, humorral reagálni, vagy elfogadni játéknak és nevetésben kiengedni. Az egyetem alatt volt egy szobatársam, akitől nagyon sokat tanultam. Nagyon jó humora van, játékos. Én egy nagyon zárt, sértődékeny ember voltam. Az ő játékos viselkedése azonban, még engem is megenyhített. Figyelni kell azonban a másikra, nem szabad átesni a ló túloldalára. Egy témában itt is maximum három viccet süssünk el, mert utánna már szemétség és nem humor.

Humoros barátok (Mastermind group)

Napoleon Hillnek van egy könyve, arról ír, hogy a körülöttünk lévő emberek gondolkodásmódja mekkora hatással van ránk. Osho, egy húszadik században élt lelki vezető és a jóga tanítóm is azt mondja, hogy a körülöttünk lévők energia szintje nagyban hatással van a miénkre. Mind össze vagyunk kötve. A humor és a jobb élet fejlesztésének egyik legjobb módja olyan barátokkal körülvenni magunk, akik boldogok, jó kedélyüek és szerintünk viccesek. Ez számítónak hathat, de aki tanulni és fejlődni akar, annak meg kell tennie bizonyos dolgokat. Ebben persze benne van az is, hogy a negatív, humortalan emberek lassan le kell választanunk magunkról, de a fejlődés áldozattal jár.
Figyeld meg min nevet a közösség, mi az, amit a humoros ember csinál, hogy nevetünk vele és nem rajta. Más az alázat és más a megalázkodás. Az utóbbit jobb elkerülni. A környezet egy nagyon fontos elem. Vedd körbe magad minnél több olyan emberrel, akit te viccesnek tartasz!


A karakter

A humor 90%-ban a karakter és az ő viszonyulása a világhoz, a maradék 10 csak a körítés. Ha valaki szeretne viccesebb, humorosabb lenni, először önmagát és a világról való nézeteit kell rendbe tennie. Csak az tud igazán vicces lenni, aki önmagát adja. A környezete ismeri, tudja milyen. Persze vicceket mindenki bemagolhat, meg lehet tanulni algoritmusokat rá, de a spontán interakciók a hirtelen humor, ami az igazi nevetést adja már teljesen más. Teljes embernek kell lenni ahhoz, hogy ha igazán nevettetni akarunk. Akit a téma igazán érdekel, foglalkozzon egy kis pszichológiával, szociológiával, önfejlesztéssel (Napoleon Hill, Dale Carnegie, Melvin Herlitzer, David DeAngelo, stb.) és keleti filozófiával. Ha valaki már önmaga és ezek után játszik szerepet, szándékosan a környezetének ez nyilvánvaló lesz és ebből alapból következhet a humor és a nevetés

A szünet, a várakozás és a poén

Egy viccnek mindig két része van, a bevezető rész és a poén. A kettő között kell, hogy legyen egy kicsi szünet, mindig. Spontán humornál a bevezető rész adott, a mi gyors reakciónk pedig maga a poén. Ilyenkor a hallgatóságban, a társaságban van egyfajta várakozás, hogy jaj, most mi fog történni, vajon mi lesz, az agyuk készen áll, már számol. Ilyenkor, ha a poén jó, meglepő és jól odavág, akkor a várakozás nevetésben tör ki. Ha a poén nem sikerül, akkor pedig csalódottságba torkollik (a poént mondó részéről, ilyenkor megfagyhat a levegő, de barátkozzunk meg vele és legjobb túl lépni rajta, mintha mi sem történt volna). A szünet tehát azért kell, hogy érzelmet, várakozást váltson ki, amiből majd a nevetés kövekezik.

Őszinteség

Az őszinteség a humor lényege, amit mondunk, annak legyen mindig igazságtartalma. Lehet, hogy nem teljes igazság, mert csak annak egy részét mondjuk ki, de nagyon fontos rész. Például lehet azzal is játszani, hogy valakinek a féligazságot mondjuk el, miközben annak meséljük a storyt, aki a teljeset ismeri. Vagy annyira őszintén szarkasztikusak vagyunk, hogy nem lehet érteni, hogy lehet valaki ilyen szemét (kérdem én, látni az őszinteséget, az igazságot, a valóságban élni, szemétség-e?). Ehhez is bátorság kell ám és meglepetés. Vigyázni az egyensúlyra, hogy ne sértő legyen, hanem meglepő és humoros.