2008. május 30., péntek

When a boy becomes a man.

2008. május 29., csütörtök

Mélyülés

Érdekes álmom volt az éjjel, tudtam repülni, mondjuk ez többször előfordult, nem ez az érdekes része. Mindenféle csuda állatka vett körül, kutyusok, meg macskák, madarak, meg még nem is tudom mik voltak, nekem kellett rájuk vigyáznom, mert valaki támadott minket. Volt egy gép, amivel le kellett ásnunk a föld alá. A gép előre ment, ember átmérőjű lyukat vágva a földbe, ami olyan lett, mint egy feneketlen kút. Nagyon mély volt, bele ugrottam a lyukba, majd zuhantam lefelé, féltem, mert tudtam, hogy onnan nem tudok kijönni, de valamiért meg kellett tennem, mert tudtam, hogy más nem teszi meg helyettem és így a helyes. Olyan érzésem volt, hogy csak így menthetem meg a világom. Már majdnem a közepénél jártam, amikor a visszaút elkezdett összeomlani, elkezdett az alagút, amin addig lejöttem beomlani, bezáródni, elfogott a pánik, hogy innen már nem lehet kijutni. Lassú magma folyt mindenfelé a felyem fölött, pillanatra hátra néztem és nem előre, tudtam, hogy azt kellett tennem, hogy ide lejövök, mert ez volt a helyes és kész, de tudtam, hogy nem vagyok elég gyors, hogy kijussak, de a problémát, amiért ide jöttem meg oldottam. Nem volt kiút és életemben először elfogadtam valami kilátástalan helyzetet. Valami nagyon furcsa határtalan nyugalom szált meg egy pillanatra. Elfogadni a halál közeledtét és, hogy semmit sem tehetek ellene. Félni azt jelenti, hogy talán meghalsz, de nem tudod mikor és állandóan a kiutat keresed, elfogadni pedig azt, hogy tudod, hogy megfogsz halni, nincs küzdelem ellene, mert semmi értelme. Az alagút egyre jobban beomlott, a nyugalom egyre jobban elöntött, majd sajnos a halál pillanata nem következett be, vagy legalábbi nem emlékszem rá, mert az álom véget ért én pedig az ágyamban fekve ébredtem. Ennyi volt az álmom. Úgy látszódik, hogy nálam a mélyülést az agyam álmokat generáló része szószerint értette :)

2008. május 28., szerda

Karmakor from my brother

"Csak még 2 doboz cigit vigyen el aranyoskám, annyiért nem szólnak a vámosok"

2008. május 21., szerda

Godsmack - Batalla De Los Tambores

Godsmack- Voodoo



Im not the one whos so far away
When I feel the snake bit enter my veins.
Never did I wanna be here again,
And I dont remember why I came.

Candles raise my desire,
Why Im so far away.
No more meaning to my life,
No more reason to stay.

Freezing, feeling,
Breathe in, breathe in...
Im coming back again...

[repeat chorus]

Hazing clouds rain on my head,
Empty thoughts fill my ears.
Find my shade by the moonlight,
Why my thoughts arent so clear.

Demons dreaming,
Breathe in, breathe in...
Im coming back again...

[repeat chorus 4 times]

Voodoo, voodoo, voodoo, voodoo.
[repeat]

[so far away...
Im not the one whos so far away...
Im not the one whos so far away...
Im not the one whos so far away...]

2008. május 20., kedd

Szomorú vasárnap (Gloomy Sunday)

The winner takes it all



I don't wanna talk
About the things we've gone through
Though it's hurting me
Now it's history
I've played all my cards
And that's what you've done too
Nothing more to say
No more ace to play

The winner takes it all
The loser standing small
Beside the victory
That's her destiny

I was in your arms
Thinking I belonged there
I figured it made sense
Building me a fence
Building me a home
Thinking I'd be strong there
But I was a fool
Playing by the rules

The gods may throw a dice
Their minds as cold as ice
And someone way down here
Loses someone dear
The winner takes it all
The loser has to fall
It's simple and it's plain
Why should I complain.

But tell me does she kiss
Like I used to kiss you?
Does it feel the same
When she calls your name?
Somewhere deep inside
You must know I miss you
But what can I say
Rules must be obeyed

The judges will decide
The likes of me abide
Spectators of the show
Always staying low
The game is on again
A lover or a friend
A big thing or a small
The winner takes it all

I don't wanna talk
If it makes you feel sad
And I understand
You've come to shake my hand
I apologize
If it makes you feel bad
Seeing me so tense
No self-confidence
But you see
The winner takes it all
The winner takes it all...

Harcosok klubja a Mátrixban

Péntek éjjel a Bécs-Belgrád nemzetközi vonaton

Felmentem a vonatra, éjjel fél 12 volt. Szabadkáig akartam menni, négy óra út. Gondoltam majd egy jót alszom. Találtam egy kupét, ahol még nem volt senki. Bementem szépen lepakoltam. Pár perc sem telt el, erre egy hatalmas fekete ember áll az ajtóban és szerbül megkérdezi, hogy szabad-e a hely. Mondom neki, hogy nyugodtan. Azt, hogy fekete, úgy értem, hogy teljesen fekete, ében fekete bőr, fekete haj, mélyfekete szemek, és az ember hatalmas volt, én sem vagyok kicsike, de ő tényleg nagy darab volt. Meglepett hát még az, hogy szerbül beszélt. Egy barátja kisérte ki, akitől elbúcsúzott. Mikor beült, beszédbe elegyedtem vele. Angolul beszéltünk, mesélte, hogy szeret vonatozni, mert sok mindent lát, szereti a tájat nézni. Nagyon szimpatikus ember volt. Nem sok idő telt el és egy újabb arc jelent meg az ajtóban. Egy angol úriember tiszta angolsággal kért helyet közöttünk. Mint kiderül Dél-Afrikában született, nagyon szerette a politikát, mert csak arról tudott beszélni, amikor beszélgettünk. Ők ketten többet beszélgettek és nem tudom, hogy de kitalálta, hogy a fekete fickó kongói. Érdekes, hogy mindketten Belgrádban élnek. Beszélgettünk, beszélgettünk, majd az angol megkérdezte a másikat, hogy mit dolgozik. Mint kiderült, ő Belgrád kongói nagykövete. Gondoltam magamban bakker!!! A fickó nagyon laza volt, hülyéskedett, viccelődött, nagyon szimpatikus volt. Az angol meg imádta a politikát. Amikor a határra értünk, jöttek a magyar vámosok. Benyit a nő, "útleveleket ellenőrzésre kérem előkészíteni". Ránéz fekete barátunkra, majd mikor meglátja az útlevelét, megnézni és elkezd kiabálni: "Sanyi, ide nézz, itt egy kongói!!! Ez alapból vizumköteles, nem?! Jé, de ez hivatalos útlevél, szóval nem érdekes." Tényleg ő volt a nagykövet. Ellenőriztek minket. Átértünk a szerb oldalra. Látja az útlevelét, majd kérdi a szerb határőr:
- Visa?
- Ma ne treba meni visa, ja sam pravi Sumadinac. (Nem kell nekem vizum és igazi Sumadiai ember vagyok.) mondta a fekete ember tiszta szerbséggel, utalva szerbia Belgrádtól délre lévő vidékére.
A rendőr ránéz majd elneveti magát:
- Nisam znao, da Sumadinci tako izgledaju. (Nem tudtam, hogy a Sumadiaiak így néznek ki).

Mindenesetre kellemes élmény volt. Láttam, hogy az igazán jó emberek, vezetők az embert látják bennünk, nem a tárcánkat, vagy a munkánkat, vagy, hogy milyen nyelvet beszélünk. Nem próbálják magukat többnek mutatni, mint, amik. Nem a híreket vagy a politikát szajkózzák mint angol barátunk, hanem nevetnek, viccelnek, játszanak és jól érzik magukat a hasonszörűekkel. Ide mindig lehet menni, ez nem egy zártkörű klub vagy bármi hasonló hülyeség, az emberek közé bárkit szívesen felvesznek, aki képes azzá válni.

From my brother

Warning: If you are reading this then this warning is for you. Every word you read of this useless fine print is another second off your life. Don't you have other things to do? Is your life so empty that you honestly can't think of a better way to spend these moments? Or are you so impressed with authority that you give respect and credence to all that claim it? Do you read everything you're supposed to read? Do you think every thing you're supposed to think? Buy what you're told to want? Get out of your apartment. Meet a member of the opposite sex. Stop the excessive shopping and masturbation. Quit your job. Start a fight. Prove you're alive. If you don't claim your humanity you will become a statistic. You have been warned...

- Tyler Durden ('Fight Club' - 1999)

There is something about yourself that you don't know. Something that you will deny even exists, until it's too late to do anything about it. It's the only reason you get up in the morning. The only reason you suffer the shitty puss, the blood, the sweat and the tears. This is because you want people to know how good, attractive, generous, funny, wild and clever you really are. Fear or revere me, but please, think I'm special. We share an addiction. We're approval junkies. We're all in it for the slap on the back and the gold watch. The hip-hip-hoo-fuckin' rah. Look at the clever boy with the badge, polishing his trophy. Shine on you crazy diamond, because we're just monkeys wrapped in suits, begging for the approval of others.

- Jake Green ('Revolver' - 2005)

I am...



I am your spoken truth
I am the lies in you
I'm gonna make you shine in everything you do
I am your lighted way
And I'm your darkest day
I'm here to help you see you can rely on me

Just consider me your friend
I am until the end
Can I guarantee you life?
I don't think I can

This isn't the life for me
This isn't the way I wanna be
And let me tell you
Death will come when I'm good and ready

I am your peace of mind
Confusing all your time
I'm running through your veins, I am your pain
I thought by now you'd know
I'll never let you go
It's time you recognize I am the devil's eyes

Just consider me your friend
I am until the end
Can I guarantee you life?
I don't think I can

This isn't the life for me
This isn't the way I wanna be
And let me tell you
Death will come when I'm good and ready

This isn't the life for me
This isn't the way I wanna be
And let me tell you
Death will come when I'm good and ready

(Background)
(Death will come when I'm good and goddamn ready)

Take me by my hand
And let me show you what I am
I'm taking control again
Now I know I can
Take you back to where it all began
'Cause I am

This isn't the life for me
This isn't the way I wanna be
And let me tell you
Death will come when I'm good and ready

This isn't the life for me
This isn't the way I wanna be
And let me tell you
Death will come when I'm good and ready

Megmenteni valakit...

Másokat akartam megmenteni, pedig még magamat sem tudom.

A mélypont elérése nem egy hétvégi jóga kurzus

Soha-se-mondd!

Soha-se-mondd!
Soha-se-mondd!

Soha se mondd!
Hogy túlvagy már mindenen.
Soha se mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új és újabb, hát várd a csodát.
És soha se mondd, hogy nincs tovább!

Soha se mondd!
Hogy túlvagy már mindenen.
Nem jöhet új,
Az életben hirtelen,
Soha se mondd, hogy vége,
Hogy nem érdekel.
A mindenen túl , a Zorall jön el.

Refr. Soha se mondd, hogy vége,
Csak azt mondd, hogy ennyi megérte.
És ha megérte jöhet egy pont,
Míg mondanod kell, óh, mondd!

Refr. 1x

Soha se mondd,
Hogy túlvagy már minden,
Soha se mondd,
Hogy tovább már nincs nekem.
Soha se mondd, hogy vége,
Hogy nem érdekel,
A mindenen túl, a Zorall jön el.

Refr.

Értelmetlenség

Tegnap este nagyon magam alatt voltam. Előfordul velem. A hangulatom állandóan változik, a mélységesen nyugodtól a teljes idegbajig. Az egyetem alatt nagyon fanatikus voltam, meg előtte is. Általános iskolában generáció tanulója, középsuliban egyike a legjobbaknak, de csak tanulásban. Sajnos egyéb dolgok nagyon nem mentek, a sportok sem nagyon, főleg a csapatsportágak nem mentek, egyedül még jól elvoltam, úszás, futás, biciklizés, csak ne hasonlítsam magam másokhoz, mert akkor bizony messze elmaradtam. Egyetem alatt is tele voltam nagy tervekkel, mindent ki találtam forgatókönyvet írtam szinte az egész életemre. Most meg bakker nem tudom mi lett. Átestem a ló túloldalára. Fáj a májam mindenre. Nem tervezgetem, amikor meg elkezdek, akkor pár perc után észreveszem, hogy ennek semmi értelme, meg az egésznek semmi értelme. Néha az jut eszembe, hogy egyszerűbb lenne meghalni, mert amúgy meg rohadt unalmas lehet az élet. Elvagy. Csinálod a szar biorobotos életed, néha vannak jó pillanatok, de bakker, minek, ha egyszer úgy is vége lesz? Minek tennék bármit? Bakker, emlékszem régen, amikor nyulakat tartottam kellett csinálni nekik egy ideiglenes ketrecet, de azt nem csináltam meg rendesen, mert úgy voltam vele, hogy minek, aztán meg kiszabadultak a nyuszik és kergettem őket az udvarban, utána kaptak rendes ketrecet. Bakker, az csesz föl, hogy kurvára semmi értelme semmit sem csinálnom. Akkor meg minek?!

2008. május 19., hétfő

Erről ennyit...

Na csá, a Lala lelépett!

2008. május 17., szombat

Love of my life



Love of my life, you hurt me,
You broken my heart, now you leave me.

Love of my life cant you see,
Bring it back bring it back,
Dont take it away from me,
Because you dont know what it means to me.

Love of my life dont leave me,
Youve stolen my love now desert me,

Love of my life cant you see,
Bring it back bring it back,
Dont take it away from me,
Because you dont know what it means to me.

You will remember when this is blown over,
And everythings all by the way,
When I grow older,
I will be there by your side,
To remind how I still love you
I still love you.

Hurry back hurry back,
Dont take it away from me,
Because you dont know what it means to me.

Love of my life,
Love of my life.

2008. május 15., csütörtök

Working Class Hero



As soon as your born they make you feel small,

By giving you no time instead of it all,
Till the pain is so big you feel nothing at all,
A working class hero is something to be,
A working class hero is something to be.
They hurt you at home and they hit you at school,
They hate you if you're clever and they despise a fool,
Till you're so fucking crazy you can't follow their rules,
A working class hero is something to be,
A working class hero is something to be.
When they've tortured and scared you for twenty odd years,
Then they expect you to pick a career,
When you can't really function you're so full of fear,
A working class hero is something to be,
A working class hero is something to be.
Keep you doped with religion and sex and TV,
And you think you're so clever and classless and free,
But you're still fucking peasents as far as I can see,
A working class hero is something to be,
A working class hero is something to be.
There's room at the top they are telling you still,
But first you must learn how to smile as you kill,
If you want to be like the folks on the hill,
A working class hero is something to be.
A working class hero is something to be.
If you want to be a hero well just follow me,
If you want to be a hero well just follow me.

Awake



Wait another minute
Can't you see what this pain has fucking done to me
I'm alive and still kicking
What you see I can't see and maybe you'll think before you speak

I'm alive,
For you I'm awake
Because of you I'm alive
Told you I'm awake,
Swallowing you

Take another second
Turn your back on me
and make believe that you're always happy
It's safe to say you're never alive
A big part of you has died and by the way,
I hope you're satisfied

I'm alive,
For you I'm awake
Because of you I'm alive
Told you I'm awake,
Swallowing you

I'm alive,
For you I'm awake
Because of you I'm alive
Told you I'm awake,

(go)

tearing it back, unveiling me
taking a step back so i can breathe
hear the silence about to break
fear resistance when im awake

tearing it back, unveiling me
taking a step back so i can breathe
hear the silence about to break
fear resistance when im awake




arrrrr



OH YEAH

AH YEAH

I'm alive,
For you I'm awake
Because of you I'm alive
Told you I'm awake,
Swallowing you

I'm alive,
For you I'm awake
Because of you I'm alive
Told you I'm awake,
Swallowing you

Hősök

Kiskoromban, ha valami bajom volt, elég volt, ha anyukám talált a tévében egy rajzfilmet, leültetett elé és pár perc múlva már el is merültem az álomvilágba. A játékok, a könyvek, a filmek, mind mind menekülés volt a valóság elől. Okés, természetes dolog, hogy valaki, játszik, olvas, vagy filmet néz, de nem annyira, hogy a filmek egy kategóriáját a haverjai elnevezzék "Vékony filmeknek" vagy, hogy a szuperhősök, az ideológiákat tartalmazó filmek vagy a Dűne világának rabjává váljon. Számítógépjáték buzi is voltam. Emlékszem mennyit játszottam, mennyit jártam a képzelt világban. Sci-Fi és kalandregények rabja voltam, ugyanígy a filmeké is. Majd jöttek a sorozatok, akármikor valamit néztem, átvettem egy kicsit a szereplők személyiségéből, a Sopranos után hangoskodtam, Dr. House után irónikus voltam, Dead Zone után látnoki képességeim lettek. Azonosultam a szereplőkkel és az elmémben átéltem a képzelt világot, kalandokat. Kedvenc sorozatom a Smallville, az ifjú Superman kalandjai. Hősöket kerestem, mert hősnek hittem magam, nem tudtam, nem akartam elhinni, hogy az élet csak annyiból áll, amit hétköznapjaimban látok, míg rá nem jöttem, hogy nincsenek is hétköznapok. El kell engednem a Hőseimet, hogy magam válljak Hőssé.

A biztonság illúziója

Hősünk álmokat kergetett. Arról, hogy majd minden tök jó, biztonságos és változatlan lesz. Vágyott mind az anyagi, mind az érzelmi biztonságra, ismertre és állandóra. Viszont ez így nem korrekt. Nem létezik biztonság. Az elme szereti, mert könnyű beleszokni, átlátható, struktúrálható, tervezhető. A tervezhető pedig biztonságos és nem kell félni a kudarctól, a haláltól. Ezért választott olyan munkát, amiről tudta, hogy biztos anyagi forrása lesz (szerencséjére ezt szerette is), ezért ragaszkodott a nőkhöz, hogy mindig lesz valaki mellette, aki szép, szerető és törődő. Viszont ez így nem korrekt. Feladni a vágyainkat, az igazságot, a félelem miatt, ez nem férfihez méltó. Nincs biztonság. Egy pillanat az egész és vége, nem a munkád, nem a tárcád és nem a melletted álló nő vagy. Ideje elfogadni és tovább lépni. Mester Tamás számából idézve: "Engedd el, ami nem kell, nem kell..."

2008. május 14., szerda

Eljött hát az idő

The time is now. It has to be done, no matter what. This is my path. I have found it and now I am fully committed to it.

Bocsássatok meg kérlek, de önmagam kell, hogy legyek

Szeretni való ember, aki ezt most olvasod kérlek bocsáss meg nekem. Sokszor és sok mindent teszek, tettem és főleg tenni fogok, olyan dolgokat, amik fájnak, mind olyasmi, amit meg kell tanulnotok kezelni. Nem mondhatjátok, hogy ne legyek önmagam ne tegyek úgy, ahogy jónak látom, mert akkor attól fosztatok meg, ami igazi lényem és úgy élni sem tudnék. Soha, senkinek sem akartam ártani, nem vagyok kegyetlen, nem vagyok perverz állat. Csak egy ember vagyok, leendő férfi, aki az útját járja. Ez az én utam és innentől bármit teszek ezért teszem. Fáj nagyon, de meg kell tennem. Kérlek bocsáss meg nekem, szeretlek, de önmagam kell, hogy legyek, ha szeretsz és emiatt fájdalmat okozok neked tudd, hogy nem ellened irányul, hanem magam felé. Meg kell tennem különben olyan életet élnék, amire nem vágyom, olyan helyen lennék, amit nem én választottam és a legfontosabb nem tisztelném magam.

From my brother

Élet, Halál két jóbarát, kéz a kézben jár:)
Ahogy a Nő, ahogy a Férfi,
Ahogy a Káosz, ahogy a Rend.
Play with all your heart and you'll win this game...

A storm is coming...

... our storm.

Élő programok

Tegnap éjjel feküdtem az ágyban, vártam, hogy elaludjak, majd furcsa gondolatok kezdtek el jönni, nevettem hangosan. Bakker, rájöttem, hogy csak egy program vagyok. Az agyam tele van korábban megtörtént élmények összességével, tapasztalatokkal, amik meghatároznak. Hogy lehetnék tudatos, hogy lehetne szabadakaratom, ha nem vagyok üres? Addig, amíg, korábbi élményekkel vagyok tele, addig nem is én vagyok, addig nem is én döntök, mert az dönt, ami még bennem van, befolyásolja a szabadakaratomat. Mint, ahogy Mesterséges Intelligenciából tanultam a neuronháló súlyairól, bakker, ez is olyan tele súlyokkal az egész, le kell dobni ezeket magamról. Kezdem látni a saját programozásom. Az ötlött belém tegnap este, hogy simán el tudom képzelni, milyen lennék, ha nem ezek az emlékek lennének bennem, hanem egy másik életé, erre nem emlékeznék, csak a másikra, az egyetlen, ami állandó önmagam érzése. Ez lehet erősebb vagy gyengébb. Majd láttam magamban az emberek kölcsönhatásait egymással, mint megannyi egymással kommunikáló algoritmus. Mint mikor a Discovery Channelen néztem a gyártott kis harci robotokat küzdeni egymással. Ezek vagyunk mi is, túlélő, egymással kommunikáló, szaporodó, harcirobotok. A nagy egónk miatt többnek hisszük magunkat az állatoknál, de a legtöbb állat sokkal tisztább, kedvessebb, szeretőbb és boldogabb lény mint az átlagember. Ilyenkor eszünkbe jut rögtön, hogy "én nem vagyok átlagember, mindig egy kicsikét az átlag fölé helyeztem magam, egyértelmű, hogy a tudásom, az intelligenciám a képességeim kicsit többek az átlagnál" és nem vesszük észre, hogy ha megkérdezünk másokat a legtöbben így gondolkodnak és ez is átlagossá tesz minket (kivéve akik magukat mások alá helyezik, de akkor meneküljünk, mert a másikban lévő elmevírus minket is megfertőz). Elmevírusokkal vagyunk tele. Pont mint a gépek. A software-ben is van hiba. Programok vagyunk hát mind, tele elmevírusokkal, az agyunkba, a testünkbe ragadva, algoritmusok összesége vagyunk mind, amit a természetes kiválasztódás teremtett, a kémia, a fizika és a biológia kölcsönhatásai.

2008. május 13., kedd

Harcosok klubja 4 me

Apámat Istenként tiszteltem, majd elhagyott és egész életemben küzdenem kellett vele. Neki kellett volna megvédenie, de magamra hagyott, majd egyenesen ordított rám később, ha bármit szerettem volna tőle, ami neki nem volt megfelelő (általában semmilyen kérés sem volt megfelelő), szinte halálfélelmem volt mikor vele beszéltem és kiabált rám, mert azt hittem, hogy el akar pusztítani. Kire számíthattam volna, ha nem rá?! Kire számíthat egy öt éves kisfiú, ha nem az apjára?! Soha nem ült le velem, mikor elment akkor sem, hogy azt mondja figyelj fiam, én csak anyád nem szeretem, de az apád vagyok és rám mindig számíthatsz, gondoskodni fogok rólad, vigyázok rád és mindig ott leszek, amikor szükséged van rám. Ez volt, ami hiányzott, a bizonyosság, hogy apámra mindig számíthatok. Őt hittem Istennek, majd emiatt egész lényem arról szólt, hogy féltem magától Istentől is. Minden, ami vele kapcsolatban meghatároz, félelemből fakad. Keresztény nevelést kaptam, hittanra jártam. Látom mit csinált az egyház ez alatt a hosszú idő alatt és mennyire nem az, amiről a Biblia és Jézus beszél. Pusztán a kárhozattól való félelem, ami mellette tart.
Anyám volt az egyetlen, akire számíthattam (és családom többi nő tagja, de akkor is anyám volt, akitől a legtöbb szeretetet kaptam). Mivel apám nem volt velem, ezért a nőkben (anyámban, akit most is nagyon szeretek és hálás vagyok neki, hogy felnevelt és olyan ember lettem, amilyen vagyok) kerestem Istent.
Ezért ragaszkodtam annyira minden nőhöz, mert úgy éreztem, hogy csak egy nővel együtt tudok teljes lenni. A nőknek viszont férfire van szükségük és nem egy gyerekre. Magamban kell, hát megtalálnom Istent, hogy egészséges felnőtt férfivé válhassak.

Freud azt mondja, hogy a fiú gyerek öt éves kora körül azonosul az apjával (a férfivel, istennel), ha ez nincs, akkor mindig magán kívül fog bizonyosságot keresni, másokra figyelni, eszmékhez, ideákhoz tartani magát, ahelyett, hogy magában bízna és a saját értékrendje szerint cselekedne.

Harcosok klubja

Apánkban kerestük Istent. Amikor apánk elhagyott, mit tudtunk meg Istenről? Nem gondoltál még arra a lehetőségre, hogy Isten nem szeret téged? Sőt, ami egyenesen biztos: gyűlöl! Nem kellünk neki, és ő sem kell nekünk. A kárhozat és a megváltás csak kamu duma. Szóval Isten fattyai vagyunk? Nagyon helyes!

Sok nagy lehetőség, ami pocsékba megy. Az egész elkúrt nemzedék benzint csapol, kaját tálal vagy nyakkendős rabszolgának állt. Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk se helyünk. Nincs világháborúnk se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. De átvertek. Erre lassan rádöbbentünk, és nagyon, nagyon berágtunk emiatt.

Mert nem a munkád vagy, és nem is a bank betéted. Nem a kocsid vagy, és nem a tárcád tartalma. Nem egy menő ruha vagy. Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világon. (Harcosok klubja)

2008. május 8., csütörtök

Halálfélelem

Mikor hősünk rájött, hogy képes harcolni, kiállni magáért, a félelmek teljesen más értelmet kaptak. Könnyű dühvel és agresszióval leplezni a félelmeket, könnyű úgy bátornak lenni, hogy tudod, hogy van reggel, hogy lesz holnap. Mi van, ha viszont nincs?! Belement olyan dolgokba, amikből tudta, hogy kijön, de mi van a véglegesekkel? Mi van akkor, ha nincs tovább? Nem tudta, hogy készen áll-e még erre. Volt egy álma. Egy vonaton utazott, az úton egy teherautó állt, egy kamion. A vonat lefékezett, megállt és épp, hogy csak nem szaladt bele a kocsiba. Hozzáért és picit megtolta, de nem törtek össze, viszont jött a következő vonat. Az anyag egyre torlódott, hősünk ordított hátra, ordított a kezelőnek, hogy állj meg te állat, ha tovább nyomod, a teherautó feldől és rám esik. A kocsi tényleg megmozdult, felemelkedtek a kerekei és nagyon labilissá vált, kitöréshez közelivé. Hátra már nem mehetett, nem volt visszaút. A vasúti kocsik egyre csak torlódtak, beszorítva hátúlról, előlről pedig ott volt a ledőlni készülő teherautó. A tér egyre kisebb lett, egyre folytogatóbb. Elfogta a halálfélelem.

Volt egy másik álma is, ugyanazon éjjelen. Egy kutató telepen játszódott. Nagyon nyomasztó volt az egész. A mélyben volt, föld alatt, vagy talán még víz alatt is. Voltak csatornák is benne. Beszéltek benne franciául is. Volt egy nagy szörny, amit el kellett pusztítani, mert az emberiség létét fenyegette. Az érdekes az volt, hogy ezért még nagyobb szörnyeket teremtettek, amiket utána állítólag könnyebb volt elpusztítani. A fiú volt, aki lement a mélybe, hogy ezt megtegye. Vízben gázolt és rádión tartotta a kapcsolatot az egyik kutató nővel, aki látta a számítógépen, hogy amaz mit csinál és hol tart. Érdekes volt. Mintha az egész a Doom játékból jött volna elő. Szörnyeket ölt, majd egy olyan helyre jutott, ahonnan érezte, hogy már nincs kiút, a víz elöntött mindent, szörnyek jöttek mentek és arra vártak, hogy legyengüljön, de ő még mindig csak küzdött és ment előre, menekülve a halál elől. Egyszerűen valami belül nem engedte, hogy feladja, lehetett az élethez való túlzott ragaszkodás, a vélelem vagy csak kitartás, ami a küzdelemre sarkalta. Nem érezte viszont, hogy már lenne esélye.


Suati szerint: "Állj a kamion alá és hagyd, hogy megtörténjen!"

Mások

Egész életében másokra figyelt. Mindig félt, hogy rendben van-e a környezetével. Ha valaki megmozdult, ha valaki hangosabban beszélt, rögtön odafigyelt. Nézte, hogy baj van-e, hogy ő csinált-e rosszat, hogy lesz-e következmény. Mindig azt nézte, hogy a róla alkotott kép másokban szép legyen, mindig másokat figyelt, de azért, hogy tudja a másik még mindig szereti. Honnan tudhatnánk viszont, hogy mi van a másikban? Ha azt nézem, hogy a másik milyen vagy milyennek tekint, tulajdonképpen magamat nézem, hogy én, hogy látom magamat. Mindenki tapasztalata más. Ha magamról alkotok véleményt, akkor a saját tapasztalataim alapján teszem azt, a másik tapasztalatait nem ismerem, honnan tudhatnám hát, hogy mi van benne, mit érez és hogy tekint rám? Attól félt, hogy gyengének tartják, hogy unalmasnak vagy hülyegyereknek nézik. Úgy érezte, hogy mindenki ki akarja oktatni. Amikor dolgozott mindig félt, hogy kevésnek tartják, amit csinál, de tulajdonképpen ő tartotta kevésnek és félt, hogy ezt mások is észreveszik. Kevés volt az ereje, újra meg újra megerőltetni magát, napról napra a kötelezettségeket csinálni, végtelenül. Félt, a nőktől is, hogy kicsinek, gyengének, bénának, balfasznak tartják, félt, hogy a szeretett nő nem vonzódik hozzá, de csak azért, mert ő nem tartotta magát elég jónak, ő nem látta, nem érezte magát olyannak, amilyen lehetne.

2008. május 7., szerda

A pusztítás

Érezte, ahogy megindul az energia mélyről valahonnan a gyomrából. Vad, iszonyú, ősi és hatalmas férfi energia. Pusztítás, ami nem volt semmi más mint a valóság. Nem kellett ordítania, nem kellett a falat, vagy a padlót vernie az öklével, nem kellett senkibe sem belekötnie vagy leordítania. Maga az iszonyú erő volt, ami átjárta. Megélte a dühét mint korábban sohasem. Rajta volt a pusztítás és a gyűlölet. Imádta a bosszút, egyszerűen lételemévé vált. A szenvedés, az alázás. Fizikai és lelki fájdalmat okozni, szenvedni látni a másik embert. Érezni, hogy miatta van az egész, hogy bármit büntetlenül megtehet, mert helyesen cselekszik. Érezni, hogy nincs együttérzés csak pusztítás és tiszta igazság. Mert, amit tesz az úgy jó. Itt volt az ideje, hogy ne rejtőzködjön tovább, hogy önmaga legyen és elfogadja, hogy aki erős, amiatt mások néha szenvednek. Megtörtént és a legszörnyűbb az volt, hogy élvezte. Minden egyes percét.

2008. május 6., kedd

Félelem

A fiú felriadt álmából. Egész testében remegett. A rémálom érzése még mindig ott járt benne. Érezte a félelem áramlását. Álom és valóság között lebegett. A múlt árnyai, szellemei és démonai mindenhol megtalálták. El tudta őket folytani, de elmenekülni nem tudott előlük. Figyelte a saját légzését, a szívdobogását. A szíve majd kiugrott a helyéből. Mintha elektromosság szaladgált volna végig a bőrén, inkább alatta, a húsában. Nagyon hasonlított a dühre, de mégis más volt. Harcolt volna, de nem tudott kivel, menekült volna, de nem tudott hova. Csak feküdt mozdulatlanul és várta, hogy elmúljon. Amikor elment, szinte fájt, egy űrt hagyott maga után. Jobb volt félni, mint semmit sem érezni.

Amikor elönt az áradat

Felébredt... Az előző este csodálatos volt és most fizette meg az árát. Az elméje egy pillanatig még tiszta volt, majd hirtelen valahonnan mélyről sötétség tört fel. Mintha gátak törtek volna darabokra és a fekete víz áramlott volna be a réseken minden mást elmosva. Minden gondolat, minden korábban fontosnak hitt dolog kimosódott és elöntötte a félelem, a sötét folyó. Hiába próbálta megállítani, nem tudta bármennyire is akarta, ezt már nem lehetett elfolytani. Érezte, hogy a szíve hevesebben ver, hogy mindent elönt a szeretet lény iránti érzés. Viszont túl sok volt a félelem. A sötétség. Félt tőle, rettenetesen félt. Egyszerűen rettegett. Számára ez mindig fájdalommal járt. Ezt látta korábban, ezt tanulta és nem tudott mit tenni ellene. Nem tudta mit tegyen. Agyában algoritmusok sora rajzolódott ki, mint a Düne Mentátjaiéban. Kereste az utakat, hogy melyik az az irány, amerre tarthat. Kereste a kiutat, de saját maga elől vajon hova menekülhetett volna?! Ettől a naptól ez lett az élete. Agyában minden nap terveket szőtt, korábban is ezt csinálta, de most tízszer, százszor erősebben. Nap mint nap. Míg az elméje teljesen kiégett végül a kétségbeesés határára került, mindent megkérdőjelezve, cél nélkül, értelmetlenül. A problémákra nem volt megoldás, hiszen azok nem is léteztek. Csak az elméje foglalta le magát, mert nem ismert mást. Hogy legyen egy ember boldog, ha azt sem tudja mit jelent az? Csak egy lépés választotta el az őrülettől. Kérdés, hogy a határ melyik oldalán?!