2008. május 20., kedd

Péntek éjjel a Bécs-Belgrád nemzetközi vonaton

Felmentem a vonatra, éjjel fél 12 volt. Szabadkáig akartam menni, négy óra út. Gondoltam majd egy jót alszom. Találtam egy kupét, ahol még nem volt senki. Bementem szépen lepakoltam. Pár perc sem telt el, erre egy hatalmas fekete ember áll az ajtóban és szerbül megkérdezi, hogy szabad-e a hely. Mondom neki, hogy nyugodtan. Azt, hogy fekete, úgy értem, hogy teljesen fekete, ében fekete bőr, fekete haj, mélyfekete szemek, és az ember hatalmas volt, én sem vagyok kicsike, de ő tényleg nagy darab volt. Meglepett hát még az, hogy szerbül beszélt. Egy barátja kisérte ki, akitől elbúcsúzott. Mikor beült, beszédbe elegyedtem vele. Angolul beszéltünk, mesélte, hogy szeret vonatozni, mert sok mindent lát, szereti a tájat nézni. Nagyon szimpatikus ember volt. Nem sok idő telt el és egy újabb arc jelent meg az ajtóban. Egy angol úriember tiszta angolsággal kért helyet közöttünk. Mint kiderül Dél-Afrikában született, nagyon szerette a politikát, mert csak arról tudott beszélni, amikor beszélgettünk. Ők ketten többet beszélgettek és nem tudom, hogy de kitalálta, hogy a fekete fickó kongói. Érdekes, hogy mindketten Belgrádban élnek. Beszélgettünk, beszélgettünk, majd az angol megkérdezte a másikat, hogy mit dolgozik. Mint kiderült, ő Belgrád kongói nagykövete. Gondoltam magamban bakker!!! A fickó nagyon laza volt, hülyéskedett, viccelődött, nagyon szimpatikus volt. Az angol meg imádta a politikát. Amikor a határra értünk, jöttek a magyar vámosok. Benyit a nő, "útleveleket ellenőrzésre kérem előkészíteni". Ránéz fekete barátunkra, majd mikor meglátja az útlevelét, megnézni és elkezd kiabálni: "Sanyi, ide nézz, itt egy kongói!!! Ez alapból vizumköteles, nem?! Jé, de ez hivatalos útlevél, szóval nem érdekes." Tényleg ő volt a nagykövet. Ellenőriztek minket. Átértünk a szerb oldalra. Látja az útlevelét, majd kérdi a szerb határőr:
- Visa?
- Ma ne treba meni visa, ja sam pravi Sumadinac. (Nem kell nekem vizum és igazi Sumadiai ember vagyok.) mondta a fekete ember tiszta szerbséggel, utalva szerbia Belgrádtól délre lévő vidékére.
A rendőr ránéz majd elneveti magát:
- Nisam znao, da Sumadinci tako izgledaju. (Nem tudtam, hogy a Sumadiaiak így néznek ki).

Mindenesetre kellemes élmény volt. Láttam, hogy az igazán jó emberek, vezetők az embert látják bennünk, nem a tárcánkat, vagy a munkánkat, vagy, hogy milyen nyelvet beszélünk. Nem próbálják magukat többnek mutatni, mint, amik. Nem a híreket vagy a politikát szajkózzák mint angol barátunk, hanem nevetnek, viccelnek, játszanak és jól érzik magukat a hasonszörűekkel. Ide mindig lehet menni, ez nem egy zártkörű klub vagy bármi hasonló hülyeség, az emberek közé bárkit szívesen felvesznek, aki képes azzá válni.

Nincsenek megjegyzések: