2008. május 7., szerda

A pusztítás

Érezte, ahogy megindul az energia mélyről valahonnan a gyomrából. Vad, iszonyú, ősi és hatalmas férfi energia. Pusztítás, ami nem volt semmi más mint a valóság. Nem kellett ordítania, nem kellett a falat, vagy a padlót vernie az öklével, nem kellett senkibe sem belekötnie vagy leordítania. Maga az iszonyú erő volt, ami átjárta. Megélte a dühét mint korábban sohasem. Rajta volt a pusztítás és a gyűlölet. Imádta a bosszút, egyszerűen lételemévé vált. A szenvedés, az alázás. Fizikai és lelki fájdalmat okozni, szenvedni látni a másik embert. Érezni, hogy miatta van az egész, hogy bármit büntetlenül megtehet, mert helyesen cselekszik. Érezni, hogy nincs együttérzés csak pusztítás és tiszta igazság. Mert, amit tesz az úgy jó. Itt volt az ideje, hogy ne rejtőzködjön tovább, hogy önmaga legyen és elfogadja, hogy aki erős, amiatt mások néha szenvednek. Megtörtént és a legszörnyűbb az volt, hogy élvezte. Minden egyes percét.

Nincsenek megjegyzések: