A fiú felriadt álmából. Egész testében remegett. A rémálom érzése még mindig ott járt benne. Érezte a félelem áramlását. Álom és valóság között lebegett. A múlt árnyai, szellemei és démonai mindenhol megtalálták. El tudta őket folytani, de elmenekülni nem tudott előlük. Figyelte a saját légzését, a szívdobogását. A szíve majd kiugrott a helyéből. Mintha elektromosság szaladgált volna végig a bőrén, inkább alatta, a húsában. Nagyon hasonlított a dühre, de mégis más volt. Harcolt volna, de nem tudott kivel, menekült volna, de nem tudott hova. Csak feküdt mozdulatlanul és várta, hogy elmúljon. Amikor elment, szinte fájt, egy űrt hagyott maga után. Jobb volt félni, mint semmit sem érezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése