2008. január 23., szerda

From Professor Mel Helitzer

"One day a donkey fell into a well. The farmer couldn't get him out, so
he knew he had to cover him up. He called in his neighbors, and they all
started to throw dirt down the well, but instead of burying the animal,
the donkey would shake the dirt off and take a step up. Pretty soon, the
pile of dirt got so high that the donkey stepped over the edge of the well.
Moralists use this story to preach that all our troubles can be stepping
stones, that we shouldn't give up; instead shake it off and take a step up.
Comedians, however, note that as soon as the disdained donkey got to
the top he ran over and bit the farmer. Their moral is that if something
goes wrong, try to cover your ass. It can come back and bite you."

2008. január 21., hétfő

Síhétvége

A cég, ahol dolgozom, elvitt minket 4 napra svájcba egy síhétvégére, Davosba. Zürichtől két órára van autóbusszal. Gyönyörű hely, hatalmas hófödte hegyek, óriási fenyőfák, bátor mókusok. Az egész úgy, ahogy volt fantasztikus volt. Elmentünk szánkózni. Ez így nem tűnik olyan nagy dolognak. Ez előtt maximum öt métert, ha csúszhattam szánkóval, vagy pedig a tesómmal húztuk egymást régen mikor kicsik voltunk és nagy volt a hó. A legtöbb ember így képzeli el a szánkózást, köztük voltam én is korábban. A véleményem akkor kezdett el megváltozni, mikor odaértünk a három és fél kilóméteres pályához. Bementünk, hogy szerezzünk szánkót és az alak, akitől béreltük mondja: "Sok szerencsét!", felnézek rá, kérdem: "Szükségünk lesz rá?!" Néz rám, egy sunyi, kárörvendő mosoly jelenik meg a szája sarkában, majd bólint egyet. Csak poénnak vettem és még mindig nem gyanakodtam. A kollégámmal beültünk a kabinba, ami felvitt minket a csúcsra a kötélpálya segítségével. Egész idő alatt fényképeztem és nézelődtem. Nagyon lelkes és boldog voltam. Annyira szép volt. Mikor felértünk sorban egymás után indultunk el négyen. Itt kezdődött a durvaság. Rettenetesen gyors volt. Meredek. A hó a pofámba csapkodott, a bakancsom tele lett vele. Úgy sűvitett az előttem lévő arc mögött a hó, mint a Forma 1-ben az esős pályán az autók mögött. A gáz csak az volt, hogy mind az arcomba. Mindezek ellenére annyira élveztem mint semmi mást korábban. Kiabáltam, nevettem. Néhányszor leestem. Egyszer az volt, hogy lecsúsztam a kanyarban a szánkóról, én megálltam, de a szánkó tovább csúszott. Én meg szaladtam utána, de esélyem sem volt elkapni. Az előttem lévő kollégámat kezdte beérni, mert magában gyorsabb volt, mint az emberrel együtt, aki fékezett. Jött a kanyar, a haver fordult balra a szánkóm pont akkor érte utol és oldalról telibe találta. Leesett, majd az ő szánkója csúszott tovább és neki kellett szaladnia. Szóval nagyon izgalmas volt. Egyszer belementem egy lyukba, pont egy kanyar előtt és nem bírtam fékezni. Egy pillanat alatt eljutott az agyamig, ha nem csinálok valamit ebből nagyobb baj lehet és levetettem magam a hóra, csúsztam egy kicsit, de nem lett bajom. A szánkó viszont kirepült a kanyarban és vagy húsz métert repült le az igen csak meredek lejtőn. Le kellett másznom érte az egy méteres hóban. Az utánnam lévőknek nagyobb szerencséjük volt, nekik sikerült korábban megállniuk, de néztek le rám, hogy mi a fenét csinálok lenn a hóban. Röhögő görcsöt kaptam és végig nevettem. Mondták, hogy bolond vagyok, de ők is jót nevettek. Sok képet csináltam és még nagyon sok minden történt, de egyenlőre csak ennyit akartam erről írni. Nagyon élveztem és egyértelműen megérte :)

2008. január 13., vasárnap

Perverts and the Internet: Reaction

No, ez a hétvége jól kezdődik. Egy tök ismeretlen idősebb alak, beírt egy megjegyzést az egyik viccemhez, ráadásul angolul: "have a good weekend", tök jó, a vicc magyarul volt, a megjegyzés angolul. Azt sem értem, hogy egyáltalán mit keresett a blogomon. Hehe, biztos beírta a keresőbe, hogy: "Find people that have sex with goats that are on fire".

Megjegyzés: A keresés nem a szexuális beállítottságaimra utal, ha nem érted a poént, nézd meg a Maximus Jokes link alatt a Perverts and the Internet című bejegyzést.

2008. január 11., péntek

Alkalmazott mechanikai matematika, kizárólag erôs idegzetűeknek (!!!!!)

Tudjátok-e, hogy mitől zakatol a vonat? Mert én igen! Figyeljetek!

Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjunk, meg kell vizsgálnunk a
vonatot. Miből is áll a vonat? Van egy mozdony, és van sok (vagy csak
egy) kocsi. Namármost a mozdony ugyanúgy zakatol, mint a vagonok, így
elég csak a vagonokat vizsgálnunk, a mozdonyt el is hanyagolhatjuk. Ha
megnézzük a kocsikat, akkor ugye mindegyik egyforma zakatolás
szempontjából, így elég egy kocsit megnézni, a többit
elhanyagolhatjuk. De miből áll egy vagon? Van egy felső (utas, vagy
rakodó) rész, és van az alsó rész, azaz az alváz. A felső rész ugye
nem zakatol, tehát ezt el is feledhetjük, elegendő az alsó részt
vizsgálni. Az alsó rész felépítését tekintve áll egy alvázból, és a
kerekekből. Innen az alváz ugye megint nem zakatol, tehát azzal sem
kell foglalkoznunk, elég megnézni a kerekeket. Kerékből is van azonban
egy vagon alatt 4 pár, amelyek mindegyike egyformán viselkedik
zakatolás szempontjából, tehát elegendő egy párt is megnéznünk, a
többivel nem foglalkozunk. Egy pár kerék felépítését nézzük meg! Áll
magából a két kerékből, és van a tengely. A tengely viszont nem
zakatol, tehát elhanyagolható. Marad két darab kerék, ami viszont
megint teljesen egyforma, így az egyiket elhagyhatjuk. A továbbiakhoz
kell egy kis matematika, hiszen nézzük meg a kereket! Az kör alakú! A
kör területét úgy számítjuk ki, hogy r^2*Pí (r a négyzeten szorozva
Pí-vel). A képletből a Pí=3,14, ami nem zakatol, tehát nem
foglalkozunk vele tovább. Az r az a sugár, ami mivel állandó, így
megintcsak nem zakatol. Mi maradt meg? Hát a NÉGYZET! És ahogy ez a
négyzet billen egyik oldaláról a másikra, na ATTÓL szól a vonat kereke!

2008. január 8., kedd

A kis makacs

Kis gyerekként rettenetesen akaratos és makacs voltam. Nem mintha most nem az lennék, de egy gyerekhez képest nagyon öntörvényű lehettem. Három érdekes történetet tudok erről mesélni.

Az első akkor esett meg mikor a szüleim építkeztek. Furcsa, hogy emlékszem rá, hiszen csak 3-4 éves lehettem, de nagyon fogékony voltam. Ők káromkodtak össze-vissza, munkások, akikkel az apám együtt ivott. Mondták mondjam ezt, mondom "NEM!" mondták mondjam azt, mondom "NEM!!!", mondják mondjam amazt az eredmény ismét "NEM!!!!!!". Képzeljetek el pár rendkivül intelligens piás embert, ahogy egy kis gyerekkel vitáznak, aki egyszerűen nem hagyja magát.

A nagyapámék tanítottak írni. Még mielőtt óvódába jártam volna. Emlékszem a 2-el és az 5-el problémáim voltak. Mindig összekevertem őket, fejjel lefelé írtam, vagy hosszanti irányban tükörképszerűen. Anyám próbált segíteni és megmutatni, hogy hogy írják, de annyira hittem az igazamban, hogy nem hagytam magam. A makacsság gyakran értelmetlen, ha nem biztos tényekre alapul.

A legjobb akkor esett meg, mikor a nagynénémékkel sétáltunk a városban. Akkor 3-4 éves lehettem. Megálltam egy kirakat előtt, ahol játékautók voltak kirakva. Imádtam őket, ma is imádom a kocsikat, a motorokat, a műszaki cikkeket. Ott álltm és csak néztem őket. A nagynéném akart továbbmenni, megfogta a kezem és húzott magával, én nem hagytam, kirántottam a kezem. Csak ott álltam és néztem a kis autókat. Ő mondta, hogy ha nem megyek vele, otthagynak. Azt hitte, hogy megijedek vagy mi :) Aztán tényleg otthagyott... Nem nagyon érdekelt, csak álltam ott és néztem az autókat. Pár perc múlva ő szaladt vissza ijedten, miközben én csak álltam ott és nem izgatott semmi sem. Még öt éves sem lehettem...

A Csillag és a tanárnő

Egyik haverom mesélte, hogy ismer egy tanárnőt, aki különórákat tartott a Csillag börtönben. Köztörvényes bűnözőket tanított. Szegény nem bírt a táblára írni, mert óra közben egyik kezében a gáz sprayt tartotta, a másikban a riasztót, amivel az őröket hívhatta. Semmi rács nem volt közte a tanítványai között. Mesélte a haver, hogy a diákok elvették néha tőle a riasztót és óra közben labdáztak vele, mármint a riasztóval és nem a tanárnővel és csak az óra végén adták vissza neki.

Dear Diary

Voltunk Szilárdéknál egyik este, ő az egyik volt szobatársam az egyetemről, jó barátomnak tartom és nagyon bírom a humorát. Többen voltunk, hat vagy hét ember. Régen láttuk egymást, beszélgettünk, hülyéskedtünk. Akkor kezdtem el írni a történet naplómat, persze akkor még papírra, egy jegyzetfüzetbe. Néha mikor valaki valami jó poént bevágott, kénytelen voltam leírni. Szilárd nézte egy darabig, nézte, majd nem bírta ki és beszólt, hogy mit csinálok?! Nem készültem fel a kérdésre és mondom:
- Naplót írok.
- Milyen naplót vazze? - kérdi - Talán azt írom, hogy "Dear Diary! A Szilárd nagyon gonosz velem. Már megint beletaposott az érzéseimbe és ez nagyon fáj nekem... Ráadásul féltékeny is vagok rá, mert annyira jóképű."
- Igen, - mondom - és még a lába is szőrösebb mint az enyém...

A lényeg viszont, hogy megfogott, amit mondott. A blog célja két dolog lenne. Vicceket és humoros, érdekes történeteket kezdtem el gyüjteni, azért, hogy megtudjam mi az, ami képes feldobni a hangulatomat és mi az, amin nevetek. Lehet, hogy néha alacsonyabb energia állapotomban filozofálni is fogok, de igyekszem, hogy ez ritkán történjen meg.

A bolond cigányasszony

Valamelyik nap utaztam a metrón. Nyugodtan ültem, nézelődtem. Tiszta feketében voltam. Fekete nadrág, fekete cipő, fekete pulóver, fekete kabát. A kabátom gallérja, magasított. Úgy néztem ki mint valami gonosz uralkodó a középkor legméllyéről. A másik oldalon, majdnem szemben, ült egy idősebb cigányasszony. Észrevettem, hogy nagyon ijedten tekintget felém. Mint, aki rettenetesen megijedt. A kezét a szájára tette és szörnyűlködve nézett rám. Én tudomást sem vettem róla, elég sok mindent láttam, már megszoktam a bolondokat. Viszont ekkor történt valami nagyon meglepő! A metró megállt, a nő hirtelen felugrott és elkezdett rám valami furcsa rontás elhárító mondatokat kiabálni, újjait keresztbe téve, mintha valami vámpír lennék, akitől így talán megvédheti magát. Az ajtók kinyíltak, ő kirohant, mintha puskából lőtték volna ki, úgy elviharzott. Én csak ott ültem, nyugodtan, mintha mi sem történt volna. Szemben ült egy fiatalabb fickó, elég meglepődve nézett rám, én elmosolyodtam és unottan megvontam a vállam. Meg esik...

You become what you think about...

Napoleon Hill wrote a book called Think and Grow Rich. This book is about successful people. He talks about a principle called the mastermind group. If you have any negative people around you, they will affect your life, luckily if you have positive people, they will affect your mind, too. Your unconsciousness believes everything to be true what you think about. Most of the things what is in our mind, first it was in one or more of our five senses. So many of the things inside came from the outside, from other people. Choose consciously your friends, the place where you live, your whole environment. It will be effective in the long term. Never settle down for anything. Remove negative people from your live, spend as little time with them as you can, catch them at their best. Find positive friends who are optimists and treat you with respect.

Ki vagyok és hova tartok?!

Ma lettem 25 éves, a Lala felnőtt :)
Az emberek mindig tudni akarják, kik ők, hogy illenek a környezetbe, mit várhatnak maguktól és mit a többiektől. Sajnos, vagy talán inkább szerencsére, ahogy Popper Péter mondta egy előadásán, amit szerencsém volt élőben meghallgatni: "Nincs bizonyosság". Nagyon sokszor hallottam barátaimtól, hogy "Csak legyél önmagad!" vagy, hogy "Legalább önmagát adja." Badarság. Mind egyek vagyunk, mind egyformák. Tedd fel magadnak a kérdést: "Ki vagyok én?!" Azt mondod programozó vagyok vagy tanár? Hiszen ez csak a munkám. Azt mondod anyám vagy az apám fia?! Hiszen ez egy kapcsolatom egy másik emberrel. Én független vagyok, egyedülálló és mégis egy a többivel. Azt mondod a feleségem férje, a férjem felesége?! Ez ugyanaz mint az előző. Azt mondod magyar vagyok, szerb vagyok, német vagy angol? Ez csak egy csoporthoz való tartozást mutat meg. Azt mondod férfi vagyok?! Az vagyok, de a felszín alatt ez is csak a kapcsolatomat határozza meg a többi fajtársammal. Mégis talán ez áll a legközelebb az igazsághoz. Városokat építünk, üzleteket, autókat hajtunk, közben azt sem tudjuk kik vagyunk és hova tartunk. Tedd fel magadnak a kérdést: "Ki vagyok és hova tartok?!" Ha képes vagy erre válaszolni, már is sokkal többet tudsz mint az emberek 90%-a.
Azt hiszed az vagy, amit érzel vagy, amit most gondolsz?! Vajon hány százaléka gondolataidnak a sajátod és hány a környezetből való?! A többi ember hatással van ránk. Azt mondod ez vagyok, mert ennek érzem magam?! Mi van ha semmit sem éreznél? Mi van, ha nincs több gondolat, nincs több érzés, nincs több belédrögződött idea, előitélet, amit gyerekkorodtól fogva, a környezet, a család, a barátok nekünk adtak?! Gondolatok, érzések, viselkedések nélkül is önmagad vagy! Mind üresek vagyunk...

2008. január 7., hétfő

Malacság Kanadában

Van egy ismerősünk, akinek a testvére Kanadában él. A férfi elutazott a családjával, hogy együtt tölthessék a karácsonyt a testvérével. Szerette volna meglepni őket finom malacpecsenyével, de a repülőre nem vihetett fel nyers húst. Mikor Kanadába értek, körbe járta a henteseket, hogy egy egész malacot vegyen, amit este meg akart sütni a családnak. Egész malacot viszont sehol sem árultak. Nagyon szerette volna meglepni a testvérét és szomorúan járta az utcákat, mikor meglátott egy kisállat kereskedést. Ott végre talált élő malackát. Szépen kiállították neki a számlát, majd fogta a malacot, hazavitte és este megsütötte. A testvére nagyon megörült és a meglepetés igazán jól sikerült. Igen ám, de két vagy három nap múlva kijött az állatorvos a kisállat kereskedés tulajdonosával, hogy megnézzék az állatot, kötelező volt beoltani. Nagyon meglepődtek, hogy malacnak se híre se hamva. A vége az lett, hogy beperelték őket, majd a biróság fél évi pszichológiai kezelésre itélte a férfit, aki levágta a házikedvencet.

Első lépések

Pár ember adta az ötletet, hogy blogot készítsek, először is Ducy (Brasnyó Zoltán azaz Noir -> http://noirsthoughts.blogspot.com), másodszor a Californication film főszereplője és David DeAngelo által ajánlott könyvek az önfejlesztésre. Köszönöm Aeonnak, hogy segített őket megkeresni.