A cég, ahol dolgozom, elvitt minket 4 napra svájcba egy síhétvégére, Davosba. Zürichtől két órára van autóbusszal. Gyönyörű hely, hatalmas hófödte hegyek, óriási fenyőfák, bátor mókusok. Az egész úgy, ahogy volt fantasztikus volt. Elmentünk szánkózni. Ez így nem tűnik olyan nagy dolognak. Ez előtt maximum öt métert, ha csúszhattam szánkóval, vagy pedig a tesómmal húztuk egymást régen mikor kicsik voltunk és nagy volt a hó. A legtöbb ember így képzeli el a szánkózást, köztük voltam én is korábban. A véleményem akkor kezdett el megváltozni, mikor odaértünk a három és fél kilóméteres pályához. Bementünk, hogy szerezzünk szánkót és az alak, akitől béreltük mondja: "Sok szerencsét!", felnézek rá, kérdem: "Szükségünk lesz rá?!" Néz rám, egy sunyi, kárörvendő mosoly jelenik meg a szája sarkában, majd bólint egyet. Csak poénnak vettem és még mindig nem gyanakodtam. A kollégámmal beültünk a kabinba, ami felvitt minket a csúcsra a kötélpálya segítségével. Egész idő alatt fényképeztem és nézelődtem. Nagyon lelkes és boldog voltam. Annyira szép volt. Mikor felértünk sorban egymás után indultunk el négyen. Itt kezdődött a durvaság. Rettenetesen gyors volt. Meredek. A hó a pofámba csapkodott, a bakancsom tele lett vele. Úgy sűvitett az előttem lévő arc mögött a hó, mint a Forma 1-ben az esős pályán az autók mögött. A gáz csak az volt, hogy mind az arcomba. Mindezek ellenére annyira élveztem mint semmi mást korábban. Kiabáltam, nevettem. Néhányszor leestem. Egyszer az volt, hogy lecsúsztam a kanyarban a szánkóról, én megálltam, de a szánkó tovább csúszott. Én meg szaladtam utána, de esélyem sem volt elkapni. Az előttem lévő kollégámat kezdte beérni, mert magában gyorsabb volt, mint az emberrel együtt, aki fékezett. Jött a kanyar, a haver fordult balra a szánkóm pont akkor érte utol és oldalról telibe találta. Leesett, majd az ő szánkója csúszott tovább és neki kellett szaladnia. Szóval nagyon izgalmas volt. Egyszer belementem egy lyukba, pont egy kanyar előtt és nem bírtam fékezni. Egy pillanat alatt eljutott az agyamig, ha nem csinálok valamit ebből nagyobb baj lehet és levetettem magam a hóra, csúsztam egy kicsit, de nem lett bajom. A szánkó viszont kirepült a kanyarban és vagy húsz métert repült le az igen csak meredek lejtőn. Le kellett másznom érte az egy méteres hóban. Az utánnam lévőknek nagyobb szerencséjük volt, nekik sikerült korábban megállniuk, de néztek le rám, hogy mi a fenét csinálok lenn a hóban. Röhögő görcsöt kaptam és végig nevettem. Mondták, hogy bolond vagyok, de ők is jót nevettek. Sok képet csináltam és még nagyon sok minden történt, de egyenlőre csak ennyit akartam erről írni. Nagyon élveztem és egyértelműen megérte :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése