2008. június 30., hétfő
Minden most kezdődik el
Lángoló ajtók
Izzadó falak
Egy perc és a hajtók
Ránk rontanak
Ők nem alszanak
Éberedj fel, kedves
Már közel járnak
Azt hittük nem lesz
Vége a világnak
Van hátra pár nap
Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá..
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény
Ameddig látok
Felborult bábok
A sakktábla szélén
Az Idő végén
Fekszenek békén
Testek a járdán
Mint arcok a párnán
Tükröződve szépen
Hajnali fényben
A kiontott véren
Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá..
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény
(Minden most kezdődik el
Minden most kezdődik el)
Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá...
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Izzadó falak
Egy perc és a hajtók
Ránk rontanak
Ők nem alszanak
Éberedj fel, kedves
Már közel járnak
Azt hittük nem lesz
Vége a világnak
Van hátra pár nap
Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá..
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény
Ameddig látok
Felborult bábok
A sakktábla szélén
Az Idő végén
Fekszenek békén
Testek a járdán
Mint arcok a párnán
Tükröződve szépen
Hajnali fényben
A kiontott véren
Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá..
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
Aztán nincsen több remény
(Minden most kezdődik el
Minden most kezdődik el)
Minden most kezdődik el
Ahogy dobban a szíved
Minden most kezdődik el
Ahogy hinni sem mered
Nem ringatlak már soká
Nem ringathatsz már soká
Meneküljünk máshová!
Az ég fölé, a föld alá...
Minden most kezdődik el
Aztán úgyis menni kell
Elfordul rólunk a fény
2008. június 25., szerda
2008. június 23., hétfő
2008. június 20., péntek
Awakening
Jake's ego tries to talk him into believing him again. But Jake knows and says "I am on to you." The ego is a snake, leads you to hell by deception. This is the devil that the bible mentions; the Pharaoh/Egypt that Moses leads the Israelites from, etc. The worst lie ego has ever told us is that we 'are' him. Ego causes self-hate inner conflict low self esteem bad decisions leads us into hell inner torture guilt pain. Jake says "You don't control me, I control you." Get behind me, satan!
2008. június 16., hétfő
Hősök
Hátrafordult, szemében vad tűz lobogott. Ránézett a többiekre, egy szót sem szólt. Halvány mosoly jelent meg szája sarkában. Tudta, hogy a halálba indul, nincs kiút, nincs menekvés, már nem érdekelte, hős volt és ideje volt bátran élnie és halnia. Erre született, férfi volt, harcos, akinek az egész élete ebbe az egyetlen pillanatba öszpontosult.
Ébresztő - Hősök
Ha Torda fölött felvirrad a nap,
a dzsidások újra támadnak.
Fiam, te átjuthatnál még !
Mondd el: a harc itt véget ért !
Menj, és ébreszd alvó nemzetem!
Mondd, hogy ébredj, ébredj, nemzetem!
Éhség és szomjúság gyötör,
a mellemben dübörgő pöröly.
Ő meghalt Segesvár felett,
meghalt, és itt az üzenet:
Hallod, ébredj, ébredj, nemzetem!
Hallod, ébredj, alvó nemzetem!
Apáról fiúra szálljon,
át hosszú évszázadokon:
Újra és újra ébresztő! - szóljon,
hisz sohasem késő.
Hallod, ébredj, ébredj, nemzetem!
Hallod, ébredj, alvó nemzetem!
Ősök: gyávák és hősök,
ezek voltunk, lásd,
ti sem lesztek más hosszú évek múltán.
Éltünk, pirosló vérünk,
e lázadó vér majd bennetek él
új remények útján.
Ha Torda fölött felvirrad a nap,
a dzsidások majd újra támadnak.
Fiam, a lelkedben a láng!
Vigyázz! A jövőt bíztam rád.
Menj, és ébreszd alvó nemzetem!
Mondd, hogy ébredj, ébredj, nemzetem!
Ősök: gyávák és hősök,
ezek voltunk, lásd,
ti sem lesztek más hosszú évek múltán.
Éltünk, pirosló vérünk,
e sosem nyugvó vér majd bennetek él
új remények útján.
Ébredj !
Ébredj !
Ébredj !
Ébredj !
Ébredj, - szólítlak - ébredj !
E talpalattnyi föld múltad s jövőd. Időd gyorsan elszáll !
Ébredj, - szólítlak - ébredj !
E talpalattnyi föld - múltad és jövőd - őrzi majd, hogy voltál.
Ébredj, - szólítlak - ébredj !
E talpalattnyi föld múltad és jövőd. Időd gyorsan elszáll !
Ébredj, - szólítlak - ébredj !...
a dzsidások újra támadnak.
Fiam, te átjuthatnál még !
Mondd el: a harc itt véget ért !
Menj, és ébreszd alvó nemzetem!
Mondd, hogy ébredj, ébredj, nemzetem!
Éhség és szomjúság gyötör,
a mellemben dübörgő pöröly.
Ő meghalt Segesvár felett,
meghalt, és itt az üzenet:
Hallod, ébredj, ébredj, nemzetem!
Hallod, ébredj, alvó nemzetem!
Apáról fiúra szálljon,
át hosszú évszázadokon:
Újra és újra ébresztő! - szóljon,
hisz sohasem késő.
Hallod, ébredj, ébredj, nemzetem!
Hallod, ébredj, alvó nemzetem!
Ősök: gyávák és hősök,
ezek voltunk, lásd,
ti sem lesztek más hosszú évek múltán.
Éltünk, pirosló vérünk,
e lázadó vér majd bennetek él
új remények útján.
Ha Torda fölött felvirrad a nap,
a dzsidások majd újra támadnak.
Fiam, a lelkedben a láng!
Vigyázz! A jövőt bíztam rád.
Menj, és ébreszd alvó nemzetem!
Mondd, hogy ébredj, ébredj, nemzetem!
Ősök: gyávák és hősök,
ezek voltunk, lásd,
ti sem lesztek más hosszú évek múltán.
Éltünk, pirosló vérünk,
e sosem nyugvó vér majd bennetek él
új remények útján.
Ébredj !
Ébredj !
Ébredj !
Ébredj !
Ébredj, - szólítlak - ébredj !
E talpalattnyi föld múltad s jövőd. Időd gyorsan elszáll !
Ébredj, - szólítlak - ébredj !
E talpalattnyi föld - múltad és jövőd - őrzi majd, hogy voltál.
Ébredj, - szólítlak - ébredj !
E talpalattnyi föld múltad és jövőd. Időd gyorsan elszáll !
Ébredj, - szólítlak - ébredj !...
2008. június 13., péntek
Life will go on
Broken skies, heartaches that flowers won’t mend
Say goodbye knowing that this is the end
Tender dreams, shadows fall
Love too sweet, to recall
Dry your eyes, face the dawn
Life will go on
All day long thought that we still had a chance
Letting go, this is the end of romance
Broken hearts find your way
Make it through just this day
Face the world on your own
Life will go on, life will go on
There’ll be blue skies, every true love
Someday I’ll hold you again
They’ll be blue skies in a better world, darlin’
Tender dreams, shadows fall
Love too sweet, to recall
Dry your eyes, face the dawn
Life will go on, life will go on
Broken heart find your way
Make it through just this day
Face the world on your own
Life will go on
Say goodbye knowing that this is the end
Tender dreams, shadows fall
Love too sweet, to recall
Dry your eyes, face the dawn
Life will go on
All day long thought that we still had a chance
Letting go, this is the end of romance
Broken hearts find your way
Make it through just this day
Face the world on your own
Life will go on, life will go on
There’ll be blue skies, every true love
Someday I’ll hold you again
They’ll be blue skies in a better world, darlin’
Tender dreams, shadows fall
Love too sweet, to recall
Dry your eyes, face the dawn
Life will go on, life will go on
Broken heart find your way
Make it through just this day
Face the world on your own
Life will go on
2008. június 5., csütörtök
Osho Zen
"A létben senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. A fűszál és a csillag tökéletesen egyenlők...
De az ember magasabb rendű akar lenni másoknál, meg akarja hódítani a természetet, ezért folyton harcolnia kell. Minden e miatt a küzdelem miatt olyan bonyolult. Az ártatlan ember az, aki lemondott a küzdelemről; aki többé nem akar felsőbbrendű lenni; aki már nem akarja megmutatni, bebizonyítani, hogy ő nem akárki; aki olyan lett, mint egy rózsaszál, vagy mint egy lótuszlevélen ülő harmatcsepp; aki a végtelen részévé vált; aki eggyé olvadt, eggyé vált az óceánnal, és most már maga is csak egy hullám; akinek fogalma sincs arról, hogy mi az az "én". Az "én" eltűnése az ártatlanság."
De az ember magasabb rendű akar lenni másoknál, meg akarja hódítani a természetet, ezért folyton harcolnia kell. Minden e miatt a küzdelem miatt olyan bonyolult. Az ártatlan ember az, aki lemondott a küzdelemről; aki többé nem akar felsőbbrendű lenni; aki már nem akarja megmutatni, bebizonyítani, hogy ő nem akárki; aki olyan lett, mint egy rózsaszál, vagy mint egy lótuszlevélen ülő harmatcsepp; aki a végtelen részévé vált; aki eggyé olvadt, eggyé vált az óceánnal, és most már maga is csak egy hullám; akinek fogalma sincs arról, hogy mi az az "én". Az "én" eltűnése az ártatlanság."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)